Mikor szűnt meg az asszimilációra vonatkozó elvárás Amerikában? Az én benyomásom, hogy nem is olyan régen még elvárt dolog volt az asszimiláció, Kirk Douglas vagy Bob Dylan még angolszász nevet választottak, manapság pedig már a „Dear White People" kioktató mentalitása, a többségi társadalom kritizálása a divatos. Működőképes-e egyáltalán az asszimilációt meg nem követelő nemzet elképzelése?
Az asszimilációra mint pozitív, mindenki által elfogadható modellre vonatkozó elvárásokat, úgy hiszem, az „olvasztótégely”-elmélet változásainak a fényében kell vizsgálni. Maga Turner sem úgy képzelte el az angolszász – ma általunk WASP-nek nevezett – modell terjedését, hogy az angolszász telepesek fokozatosan meghódították a „vadnyugatot”, elűzvén-kiírtván az indián őslakosságot; hanem úgy, hogy a terjeszkedéssel egyben az amerikanizálódás is végbement, azaz,
a bevándorlók egy „vegyes fajjá” – mixed race – olvadtak össze,
természetesen angolul, és alapvetően a telepesek által meghonosított politikai ideálnak megfelelően.
Mikor jött a változás?
Az eszmék, a fogalmak szintjén az asszimilációra vonatkozó elvárás akkor kezdhetett felbomlani, amikor a multikulturalizmus fogalma konkurens ideológiája lett az „olvasztótégelynek”, a melting pot-nak – ez valamikor a hetvenes évek táján következett be. De ez egy lassú folyamat volt, mert a kulturális pluralizmus elfogadása nem egyből és feltétlenül jelentette az Amerikai Hitvallás feladását, azaz azt, hogy e pluralizmus elvezethet a közös és erős hitként működő politikai eszmény feladásához. A két ideológia hosszas együttélését nem ismerem, csupán annyit sejtek, az „olvasztótégelyt” egyre inkább a faji fehérség megkonstruálójaként és eszközeként kezdték tekinteni a multikulturalista alapállású kritikusok, és innen már
egyenes út vezetett oda, hogy Amerikában már ne a kulturális sokszínűséget, hanem etnikai-faji csoportok versenyét lássa a politika.
Ez a folyamat lehet az, amelyről Huntington is úgy vélekedett, hogy a mai amerikaiak identitása egyre inkább nemzetek alatti – etnikai és faji –, illetve nemzetek feletti, azaz „kozmopolita” kategóriákhoz kapcsolódik. És innen adódhat az a furcsa politikai képlet, hogy amennyiben a faji-etnikai mozaikot látó kozmopolita elit kormányozni kezd, akkor hajlik arra, hogy a kormányzást társadalommérnöki munkának tekintse, és előbb a mozaikdarabkák közötti viszonyt próbálja szabályozni, majd – az innen adódó újabb problémák megoldására – újabb társadalmi kategóriákat teremtsen. De ez csak sejtésem, nem mernék tovább spekulálni.